Bemutatkozás

Pakson születtem, gyermekéveimet és ifjúságomat ott töltöttem.
1965-ben kerültem Szekszárdra, házasságomból két gyermekem van. Azon idő alatt is próbálkoztam a grafikával, míg ők kicsik voltak. Volt olyan, hogy letettem őket aludni és én felmentem a padlásra, elhúztam a cserepeket és onnét rajzoltam meg a dombvonulatot tanyákkal. Azonban rájöttem, hogy a gyermeknevelés, a munkahelyem és a hobbim egy kicsit sok együtt, tehát a rajzolást abbahagytam.
Gyermekeim felnőttek, önálló életet élnek, ettől kezdve jutott időm a festésre.
Első festészeti élményem Biszák Lászlóhoz fűződik. 1996-ban egy volt munkatársammal ellátogattunk Laci műtermébe, ahol láthattam azt is, hogy készül egy kép. Ettől kezdve kezdtem rajzolni, festeni, mindent, ami jött. Laci volt az, akinek megmutattam az akkori munkáimat. Az ő biztatására kezdtem foglalkozni a festészet rejtelmeivel.
Az első önálló kiállításom Őcsényben volt. Én, aki azt hittem, hogy tudok már valamit, vettem a bátorságot és megkértem Decsi Kis Jánost, nyissa meg a kiállításomat. Hát azt nem lehet elmondani milyen képet vágott, mikor megnézte a kiállításra szánt anyagomat! Felejthetetlen az biztos! Nagyon rendes volt, mert mindettől függetlenül azért megnyitotta! –Mai szemmel tényleg nagy bátorság volt a részemről.
2001. évtől komolyan kezdtem foglalkozni a festéssel, rajzolással. Merem ajánlani Szunyoghy András  Rajz- ABC, valamint  Kis Rajziskola című könyveit, melyekből nagyon sokat lehet tanulni. Rájöttem nem elég az, ha fogok egy ecsetet, festéket és azonnal elkezdem a festést. Ebből semmi igazán jó nem hozható ki, az alapokat igenis meg kell tanulni.
Rajongásig szeretem a természetet, ha tehetem, a szabadba megyek festeni. Szeretek horgászni, ahol kihasználom a helyzet természet adta lehetőségeit is a  következő képeim témáit illetően. Leggyakrabban az idősebbik fiammal és a legidősebb unokámmal járunk különböző horgászhelyekre, de a legtöbbet a Gemenci vizekre. Már téli lékvágós horgászatban is volt részem. Ott ráérek megfigyelni a fákat, a folyót, milyen egy fa, egy erdőrészlet, a víz árnyalatai. Azonnal leválasztom egy képzeletbeli kerettel, vajon hogy mutatna vászonra festve.
Mindig foglalkoztatott az, milyen lehet egy nagyon nagy felületre festeni. 2006-ban a Happy & Orange kávézóban erre lehetőséget kaptam, egy  adott témájú secco  megfestésére kértek fel. Egyedül bátortalan voltam, nem mertem elkezdeni, ezért megkérdeztem egy pár festőbarátomat, társulna-e velem. Örömömre, Hucker Ferenc szekszárdi festőbarátom, akinek már volt ehhez hasonló munkája, úgy vállalta, hogy munkahelye mellett csak hétvégeken  tud velem együtt dolgozni. Én nem bántam, csak megpróbálhassam! A secco elkészítése 2006. decemberétől -2007. márciusáig tartott. Olyan volt mintha munkahelyre mennék, minden nap dolgoztam rajta. A legnehezebb a befejezés volt, össze kellett hangolnunk az alkotást ahhoz, hogy egységes legyen. Így készült el a 24 m2 secco. Nekem határtalanul nagy, maradandó élményt nyújtott  és akármilyen kemény munka volt, még – még és még festenék ilyen felületekre!
Nagyon szeretem az alkotótáborokat. Az eddigi évek folyamán itt megismerhettük egymást, sokat–sokat tanultunk és nagyon jó kis csapat alakult ki. Olyannyira, hogy az idei lengyeli táborban már a képeink bemutatása mellett, dalainkkal is kedveskedtünk a látogatóknak.  Tavaly egy meghívást kaptam a pálfai alkotótáborba, ahol Görgey Géza festőművész volt a művészeti vezető és mellette még meghívást kapott négy évfolyamtársa is. Nagyon keménynek éreztem ezt a tábort, és féltem, mivel hivatásos művészek között kellett helytállnom. Érzésem szerint ez egy igazi próba volt.
Harmadik éve meghívást kapok az Országos Velencei-tavi festőversenyre, ahol nagyon nagy a kihívás, mivel sok nagyon jól képzett festőművész vesz részt a versenyen.  Nagy öröm ért a tavalyi évben, mert bekerültem a 10 legjobb közé, akiket díjaztak is.
Nyári táborokban az alábbi művészeti vezetőktől kaptam képzést:
Kedves István, B. Tóth Edit, Sáska Tibor, Szakál Antal és Görgey Géza.
1998-ban lettem tagja a BÁRKA Művészeti Szalon Egyesületnek, 2000. évben vállaltam el először az elnökhelyettesi, majd a titkári feladatokat, azóta tevékenykedem az egyesületben.
2003-ban rendeztük meg a BÁRKA színei alatt az első alkotótábort Domboriban, az Ifjúsági táborban, melynek művészeti vezetője Kedves István volt. Már ebben az évben sokat tanultunk egymástól illetve a művészeti vezetőtől.
2004. év óta vagyok tagja a Somogy Megyei PART Egyesületnek. Ennek hasznossága, abban mutatkozik meg, hogy egy évben legalább négyszer felülbírálják az alkotásaimat, tehát zsűriznek, ami nagyon jó, de egyben kemény is, hiszen a kritikát is el kell fogadni, úgy tanul az ember!
Tagja vagyok a Fejér Megyei Kórház üzemeltetésében működő Szent György Körnek, melynek művészeti vezetője Szakál Antal. A 21 tagságot számláló kör, nyaranta a Balatonszabadi – Sóstónál szokott találkozni két hétre.  Itt egymástól kapunk jó tanácsokat, praktikákat, nagyon jó önképző körnek bizonyult.
Kedvenc festőim: id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Pál László, Szinyei Merse Pál (Majális, Lilaruhás Nő),  Lotz Károly ( Hajóvontatók, Zivatar a Pusztán) és még sokan mások.
Olyan nap nincs, hogy ne festenék, rajzolnék. Ha bánatom van, kifestem magamból, ha jó kedvem van, azt is. Szerencsés vagyok, mert a "hobbimhoz" a párom pozitívan áll hozzá. Gyermekeim, unokáim, menyeim néha kemény kritikával illetik az alkotásaimat, de ez soha nem baj.
Szeretnék már egyszer egy olyan képet festeni, amivel magam is meg vagyok elégedve. Eddig sajnos még nem sikerült, mivel a képzeletbeli képem mindig sokkal szebb. Talán majd egyszer elérem a magam elé állított mércét.
Munkáim ezentúl a Kép a Falon oldalon is megtekinthetőek.
Ezzel igyekeznem kell, mert az óra ketyeg, az idő gyorsan múlik...! Ennyit magamról!
E. Nagy Mária

Die Vorstellung
Ich bin in Paks geboren, dort verbrachte ich meine Kindheit und meine Jugend.
1965 kam ich nach Szekszárd, mein Mann und ich haben zwei Kinder. Schon als sie klein waren versuchte ich mich mit Graphik. Es kam vor, dass solange sie schliefen, ich auf den Dach ging, die Blumentöpfe beiseite schob und von dort die Hügellandschaft mit Bauernhöfen zeichnete. Ich musste aber einsehen, dass Kindererziehung, Arbeitsplatz und Hobby nicht unter einen Hut zu bringen sind, so hörte ich mit dem Zeichnen auf.
Meine  Kinder sind bereits erwachsen, gehen ihre eigenen Wege, seitdem habe ich wieder Zeit für die Malerei.
Mein erstes Malerlebnis ist mit László Biszák verbunden. 1996 besuchten wir mit einem Kollegen das Atelier von Laci, wo ich sehen konnte wie ein Bild entsteht. Von da an fing ich an alles zu zeichnen und zu malen, was sich ergab. Laci war auch die Person, der ich meine damaligen Arbeiten zeigte. Auf sein Zureden fing ich an mich mit den Geheimnissen der Malerei zu beschäftigen.
Meine erste selbständige Ausstellung fand in Őcsény statt. Ich, die ich geglaubt hatte etwas zu können, hatte die Mut János Decsi Kiss zu bitten, meine Ausstellung zu eröffnen. Als er sich meine Ausstellungsmaterialien angesehen hatte, hatte er einen Gesichtsausdruck, den man nicht beschreiben kann! Auf jeden Fall unvergesslich! Aber er war sehr nett und eröffnete trotz allem die Ausstellung! – Zurückblickend war das wirklich mutig von mir.
Ab dem Jahr 2001 nahm ich die Malerei und das Zeichnen sehr ernst. Ich kann die Bücher „Zeichen-ABC“ (Rajz-ABC) und „Kleine Zeichenschule“ (Kis Rajziskola) von András Szunyogh sehr empfehlen, aus denen man sehr viel lernen kann. Ich habe eingesehen, dass es nicht ausreicht einen Pinsel und Farbe in die Hand zu nehmen und gleich mit Malen anzufangen. Daraus entsteht nichts Gutes, die Grundlagen muss man auf jeden Fall lernen.
Ich liebe die Natur, wenn ich kann, gehe ich ins Freie um zu malen. Ich angle gern, wo ich die von der Natur gegebenen Möglichkeiten nutze, was die Themen meiner nächsten Bilder betrifft. Meistens besuchen wir mit meinem ältesten Sohn und meinem größten Enkelkind verschiedene Angelplätze, aber vor allem die Gemencer Gewässer. Ich nahm sogar an einem Angeln im Winter teil, wo man ein Loch ins Eis schlagen musste. Während dieser Zeit kann ich die Bäume und den Fluss beobachten, wie ein Baum, ein Waldausschnitt ist, oder wie die Töne des Wassers sind. Ich umrande dieses „Bild“ mit einem imaginären Rahmen, wie das auf  der Leinwand aussehen würde.
Schon immer beschäftigte mich die Frage, wie es sein könnte auf eine sehr große Fläche zu malen. Im Jahre 2006 bekam ich im Happy&Orange Café die Möglichkeit dazu, wo ich gebeten wurde ein Secco zum gegebenen Thema zu malen. Allein hatte ich nicht die Mut anzufangen, deshalb fragte ich einige Freunde, ob sie sich mir anschließen würden. Zu meiner großen Freude hat ein guter Freund von mir, der Szekszárder Maler Ferenc Hucker, der schon eine ähnliche Arbeit gehabt hatte, so zugesagt, dass er neben seiner Arbeit, nur an den Wochenenden mir helfen kann. Mir war es recht, nur dass ich mich ausprobieren kann! Die Fertigung des Secco-Gemäldes dauerte vom Dezember 2006 bis März 2007. Mir war, als ginge ich jeden Tag zum Arbeitsplatz, ich arbeitete jeden Tag daran. Am schwersten war der Schluss, wir mussten die Segmente des Werks miteinander abstimmen, damit es einheitlich wirkt. So entstand ein Secco von 24 m2.  Mir bereitete diese Arbeit ein riesengroßes, bleibendes Erlebnis, trotz allen Schwierigkeiten, ich würde gern mehr und noch mehr auf solche Flächen malen!
Ich liebe Sommerkurse sehr. In den vergangenen Jahren konnten wir uns hier kennen lernen, sehr viel voneinander lernen und es bildete sich ein sehr gutes Team. So gut sogar, dass wir dem lieben Publikum dieses Jahr in Lengyel nicht nur unsere Bilder vorgestellt, sondern auch Lieder vorgetragen haben. Voriges Jahr erhielt ich auch eine Einladung in den Sommerkurs in Pálfa unter der künstlerischen Leitung vom Kunstmaler Géza Görgey, außer ihn waren noch vier Studienkollegen von ihm eingeladen. Meiner Ansicht nach war der Kurs sehr schwer und ich hatte Angst, weil ich mich unter Berufskünstlern zu behaupten hatte. Ich empfand es als eine richtige Mutprobe.
Seit drei Jahren bekomme ich immer eine Einladung zum Velencer-See-Landeswettbewerb für Malerei, wo die Herausforderung riesengroß ist, da sehr viele Kunstmaler daran teilnehmen. Letztes Jahr hatte ich die Freude unter die besten zehn zu kommen, die auch einen Preis erhielten.
In den Sommerkursen bekam ich Unterricht von folgenden Künstlern:

István Kedves, Edit B. Tóth, Tibor Sáska, Antal Szakály und Géza Görgey.
1998 wurde ich Mitglied im Künstlerverein BÁRKA, im Jahr 2000 übernahm ich zuerst den Posten des Vizepräsidenten, dann des Sekretärs, seitdem bin ich im Verein tätig.
Im Jahr 2003 fand zum ersten Mal der Sommerkurs in der Veranstaltung des BÁRKA-Vereins im Jugendlager in Dombori statt, dessen Leiter István Kedves gewesen ist. Schon in diesem Jahr lernten wir unheimlich viel voneinander und von dem künstlerischen Leiter.
Seit 2004 bin ich Mitglied im PART Verein des Komitates Schomodei (Somogy). Der Vorteil davon ist, dass hier meine Werke viermal im Jahr bewertet werden, was sehr gut, zugleich aber sehr hart ist, denn man muss auch die Kritik annehmen, um daraus lernen zu können!
Ich bin auch Mitglied des vom Komitatskrankenhaus Fejér  betreibenen Szent György (Sankt Georg) Vereins, dessen Leiter Antal Szakál ist. Dieser Kreis hat 21 Mitglieder und trifft sich jedes Jahr in Balatonszabadi-Sóstó für zwei Wochen. Hier bekommen wir gute Ratschläge und lernen neue Praktiken voneinander, es bewährte sich als ein guter Kreis zum Selbststudium.
Meine Lieblingsmaler sind: Károly Markó senior, Mihály Munkácsy, László Pál, Pál Szinyei Merse (Majális/Frühstück im Freien, Lilaruhás Nő/Frau im violetten Kleid), Károly Lotz (Hajóvontatók, Zivatar a Pusztán) und noch viele andere.
Es gibt nicht einen Tag, an dem ich nicht malen oder zeichnen würde. Wenn ich traurig bin, male ich es aus mir hinaus, genauso, wenn ich glücklich bin. Ich kann mich glücklich schätzen, denn mein Gatte unterstützt mein „Hobby“. Meine Kinder, Enkelkinder und Schwiegertöchter üben manchmal harte Kritik über meine Werke, aber es war nie ein Problem für mich.
Ich möchte endlich einmal ein Bild malen, mit dem ich auch ganz zufrieden bin. Bisher ist es mir noch nicht gelungen, denn mein imaginäres Bild ist immer schöner, als das Werk selbst. Vielleicht kann ich einmal das von mir aufgestellte Maß erreichen.
Damit muss ich mich sehr beeilen, denn die Uhr läuft, die Zeit rennt vorbei…! So viel über mich!
Mária E. Nagy

Debut
I was born in Paks. I spent there my childhood and youth.
In 1956, I went to Szekszárd, and I have two children from my marriage. While they were very young, I tried my hand at graphics. Sometimes, after the children went to bed, I went up to the attic, pulled the tiles away and drew the chain of hills with cellars from there. However, I realized that bringing up children, working and my hobby are a bit much together, so I gave up drawing.
My first painting experience is related to László Biszák. In 1996, I visited Laci’s studio with an ex-workmate, where I could see how a picture was made. From that time I started to draw and paint everything that impressed me. I showed my works to Laci. Thanks to his encouragement I started to deal with the secrets of painting.
My first own exhibition was held in Őcsény. I, who believed that I had already known something, found courage to ask János Decsi Kis to open my exhibition. It is hard to tell what a face he had when he saw my works for the exhibition. It is really unforgettable! He was very nice because in spite of this fact he opened it! – With today’s eyes, I was really courageous to do that.
From 2001, I seriously started to deal with painting and drawing. I can recommend András Szunyog’s books, such as Rajz ABC (Drawing Alphabet) and Kis Rajziskola (Little Drawing School), from which you can learn a lot. I realized that it is not enough to grab a brush and some paint and start painting. It can’t result in anything good, you really have to learn the basics.
I’m fond of nature, and if I have the chance, I go outside to paint. I like fishing and during that I also take advantage of the opportunities given by nature, as for the topic of my next pictures. I often go fishing to different places with my older son and my oldest grandchild, but most of the time we go to Gemenc. I have also taken part in ice-hole fishing. There I have time to observe the trees, the river, what a tree, the forest or the shades of the water are like. I immediately imagine them with a frame and how they can be painted on canvas.
I have always been interested in painting on a big surface. In 2006, I was given the opportunity in Happy & Orange café to do that. I was asked to paint a secco with a given topic. I was quite shy alone, I was afraid to start it, so I asked some of my painter friends to work with me. I was delighted when my painter friend, Ferenc Hucker from Szekszárd, who has already had a similar work, said that besides working he could work with me only at weekends. I didn’t regret it. I just really wanted to try it! Making the secco took from December, 2006 to March, 2007. It felt as if I went to work, I did something with it every day. The most difficult was to finish it, we had to harmonize the work of art to be unified. That was the way the secco was made. It gave a desperately great, unforgettable experience to me although it was really hard work – and I would paint more, more and more on surfaces like this!
I like creative camps very much. Over the years we have known each other very much, we have learnt a lot, and a really great team has been formed. Furthermore, this year in the lengyeli camp, besides displaying our pictures, we sang our songs to the visitors. Last year I was invited to a creative camp in Pálfa, where Géza Görgey was the art leader and his four peers were also invited. I felt it was a very hard-working camp, and I was a bit afraid because I had to do my best among professional artists. As for me, it was a really great trial.
I have been invited three times to the National Painter Competition of Velence-lake, where the challenge has been extremely high, because a lot of qualified artists have taken part in the competition. Last year I was very delighted because I was in the top 10, who were also awarded.
I got qualification in summer camps from the following art leaders:

István Kedves, Edit B. Tóth, Antal Szakál and Géza Görgey.
In 1998, I became the member of BÁRKA Art Saloon Club, in 2000 I accepted the vice president position for the first time, later I undertook the work of the secretary, and from that time I have been taking part in the Club’s activities.
In 2003, with the help of BÁRKA we organized the first creative camp in Dombori, in the Youth campsite, where István Kedves was the art leader. That year we could learn a lot from each other and from the art leader, as well.
Since 2004, I have been a member of  PART Club of Somogy County. The usefulness of it is that my works of art are supervised at least four times a year, in other words, they decide about my pictures, which is really good but at the same time it is very hard, because I have to accept criticism, as well, but that’s the way of learning!
I am the member of Saint George Circle, maintained by the Hospital of Fejér County, whose art leader is Antal Szakál. There are 21 members who meet every summer for two weeks by Balatonszabadi Salt Lake. We give each other a lot of advice and practices, so it’s been proved a very good self-teaching circle.
My favourite painters are: Sr. Károly Markó, Mihály Munkácsy, Pál Szinyei Merse (Picnic in May, Woman In Purple Dress), Károly Lotz (Boat Towers, Thunderstorm over the Puszta) and lots of others.
For me, there is no day without painting or drawing. If I have sorrow, I paint, or if I am happy, I paint. I am lucky because my partner has a positive attitude to my ‘hobby’. My children, grandchildren and daughter-in laws sometimes criticise me a lot, but it’s never been a problem.
I would like to paint a picture which I am also satisfied with. I haven’t managed to do that yet, because my imagined picture has always been more beautiful. Perhaps I will achieve my standard in my life.
I have to work hard because time is running so fast…! That’s all about me!
Mária E. Nagy